Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szent Vendel Népi Lakóház/Tájház-Heimatmuseum Hl. Wendelin-Haus

 Egykoron a környék leghíresebb állattenyésztõ családja, Melchior Keller építette 1740 körül. Így érthetõ, hogy homlokzatára Szent Vendelnek - a pásztorok védõszentjének - gyönyörûen kifaragott dombormûve került. A Mûemlékbarát Kör már korábban kezdeményezte helyreállítását. Felújítva a ház 1990. július 14-én került átadásra. A kiállíátst  1992-ben adták át. 2009. áprilisában újabb szobával bővült a II. Világháborúban megrongálódott épület. 2012. júniusában több értékes festett bútorral egészül ki a zsámbéki svábok életét bemutató kiállítási anyag. Ma korabeli bútorokkal berendezve, gazdag programválasztékkal fogadja vendégeit. Bővebb információt a nyitva tartásról és a Nyitott Múzeumok Hétvégéjéről az alábbi honlapon találnak:

www.mizsambekunk.hu

 

Zsámbék számos mûemléke és mûemlék jellegû épülete között a népi építészet több emlékét is megtaláljuk. A legérdekesebb közöttük a feltételezések szerint az 1740-es évek körül épült lakóház, mely az állattenyésztéssel foglalkozó Melchior Keller család tulajdona volt. 
Az épület különleges értékét az adja, hogy homlokzatán Szent Vendelnek, a pásztorkodás védõszentjének dombormûve látható. 
A ház helyreállításának tervei elkészültek, a gazdasági épületeket is magába foglaló teljes felújítás azonban anyagi erõk hiányában csak több lépcsõben valósulhat meg. 
Eddig a szoba és a konyha helyreállítása történt meg és ad most otthont a különös szépségû zsámbéki festett bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat bemutató kiállításnak. 
A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával - túró és mész keverékébõl készült úgynevezett kazeinnel - festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfû motívumaiból álló életfa díszíti. A konyhában látható tatai kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak. 
A szobába vezetõ ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentõsebb darabja az 1874-es évszámot viselõ szekrény, melynek festése sok jellemzõjében a Fekete - erdõ vidékérõl Zsámbékra települt németek hagyományait õrzi. A leggyakrabban használt motívumok a tulipán, ami a férfi, a rózsa, ami a nõ, és a szegfû, ami a szeretet jelképe. A szekrényajtókon belõlük kialakított motívumsor pedig az életfát jelképezi. A koszorú motívuma egyszerre jelzi a védelmet és az örök körforgást, a hullámvonalban kanyargó indák pedig az életben egymás nyomában járó örömöt és bánatot jelentik. A szekrény díszítésének igen érdekes vonatkozása, hogy az oldalán használt motívum szemben a fekete-erdõi mintákkal már a töki re-formátus templom kazettás festett mennyezetének egy motívumát használja fel. 
Az ágyak oldalán a virágszimbólumok közé a menyasszony és a võlegény nevét írták. Egyik közülük az úgynevezett "bújó ágy", melyet elölrõl egy lepedõ elõzékkel zárnak le, tetejére pedig a szép párnavégekkel díszített párnákat rakják. 
Alatta találjuk a festetlen oldalú tolóágyat, melyet éjszakára kihúztak és a gyerekek számára szolgált alvóhelyül. 
Az ággyal szemben a gerendán lévõ "magas polcon" tartották éjszaka a pénzes erszényt. Az ágy és az ablak között lévõ faliszekrény ajtaján is az életfa motívum látható. Az ággyal szemben helyezték el az asztalt és a sarokpadot. Az asztal érdekessége a nagyméretû kenyértartó fiók. A sarokpad fölött a sarokpolcon szentek szobrai és búcsúkból hozott tárgyak, a falon pedig szentképek vannak. A szoba jellegzetes darabja volt a festett keretben lévõ tükör/ez egyelõre sajnos hiányzik a berendezésbõl/. Festett keretben voltak rendszerint az esküvõi képek és mellettük keretben a menyasszonyi koszorú. A szoba bejáratától jobbra a sarokban egy -herbrechtingeni polgárok adományaiból készült rekonstruált csempés csikókályha egészíti még ki a berendezést és mellette a pad, mely télen a gyerekek kedvenc tartózkodási helye volt. 
A szoba berendezését Zsámbékról elszármazott és német polgárok adományaiból és ajándékaiból és a zsámbékiak által adományozott vagy a kiállításra kölcsönzött tárgyakból THERESIA GROSSHABLE segítségével állították össze. A bútorok restaurálását és a berendezés terveit is õ készítette. 
A konyhában található tervrajz a kiegészítõ gazdasági épületrésszel együtt mutatja a házat, melyet a késõbbiekben szeretnénk még megvalósítani. 
Bár az épület és a berendezés nem teljes, mégis úgy gondoltuk, hogy megnyitjuk ezt a házat. Theresia Grosshable született Heine-mann a kiállítás rendezõje és restaurátora fogalmazta meg: 
"Kell, hogy legyen egy szoba, ahol a történelem viharaiban a világ különbözõ tájaira szétszóródott zsámbéki németek és utódaik, ha idelátogatnak, egy pillanatra õseik emlékei között otthon érezhessék magukat." 
A fiatalok és a község lakói pedig megismerhessék a török idõk alatt elnéptelenedett helyre települt és Zsámbékot a XVIII. század folyamán újjáépítõ, saját hazájaként megszeretõ, de a második világháború után néhány család kivételével innen kitelepített németség kultúrájának egy darabját. 
  
 Forrás:  A Szent Vendel Ház 1992-ben kiadott ismertető lapja.
 http://www.jonadavid.hu/zsambek/index-1.htm