Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Családfakutatók konferenciája Zsámbékon

2012.11.08

 

A családfakutató konferencián Pencz Kornél elnök köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Csenger-Zalán Zsoltnak. Zsámbék város polgármestere üdvözölte a szakmai konferencia résztvevőit, akik tudományos eszmecserére jöttek a városba. Hangsúlyozta: a családfakutatás sokak szerint az egyes emberek magánproblémája, pedig nagyon fontos dologról van szó, hiszen egyéneknek, családoknak az identitását építi. A családfakutatás által megtudják, honnan jöttek, kik az őseik, azok mivel foglalkoztak. Mindezeken túlmutat, ha rendszerezve tudományos igénnyel foglalkoznak vele, akkor ez egy kisebb közösség, adott esetben egy nemzeti kisebbség, vagy akár egy egész nemzet sorsát, történelmét, nemzeti és nemzetiségi identitását feltáró, azt rendszerező, történeti igényű munkává áll össze. Ezért a konferencia résztvevőire nagy tisztelettel, mint tudós emberekre tekint.

A városvezető beszéde után Bechtold János, a Zsámbéki Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke vette át a szót, aki örömét fejezte ki, hogy éppen a református templomban zajlik a rendezvény. Kellemes együttlétet és sikeres tanácskozást kívánt a konferencián résztvevő érdeklődőknek.

Őt követte Pencz Kornél, aki áttekintést nyújtott az egyesület elmúlt tizenkét évéről: 2000-ben Baján volt az alakuló ülés, ahol 15 lelkes magyarországi német származású – a bácskai Baján, Baranya és Tolna megyében élő –, már évek óta jó szakmai kapcsolatban álló ember intézményesítette a családfakutatást.  Ma már az ország összes németek lakta területéről van tagjuk, a százat bőven meghaladja a létszámuk.

Az egyesületi lét előnyei: a szakirodalmat – pl. egyes „sváb” falvak anyakönyveinek feldolgozását tartalmazó ún. családkönyveket, a kivándorlásról szóló könyveket, településtörténeteket stb. – drágán lehet beszerezni, de egy jogi személy, egyesület hozzájuthat pl. pályázat útján olyan pénzösszegekhez, amiből beszerezheti ezeket. Hasonló módon a tagok által írt ilyen jellegű könyveket az egyesület ki tudja adni (Nagyárpád, Vaskút, Mecseknádasd, Óbánya, Gyoma családkönyvét, továbbá egy Elek város betelepítéséről szóló művet. Jelenleg egy soroksári kiadvány előkészítésén dolgoznak.) Mára már több mint 600 kötetes könyvtáruk van, amelyből a tagok ingyenesen kölcsönözhetnek könyvet, CD-t, DVD-t. Rendszeres találkozóik, honlapjuk, negyedévente megjelenő újságjuk (AKuFF-Bote / AKuFF Hírmondó) lehetőséget adnak egymás munkájának megismerésére. A tagok éves tagdíjat fizetnek. A belépéshez címükön lehet jelentkezni: 6500 Baja, Petőfi S. u. 56. A belépési nyilatkozat honlapjukon – www.akuff.org – letölthető. A legutóbbi találkozót Szászváron tartották. Jelenleg az OTP-nél tartják pénzüket, a tagdíjak befizetése is oda történik. Az 1%-os felajánlás az elmúlt évekhez képest csökkent. Pencz Kornél az aktív tagoknak munkájuk elismeréseként, okleveleket adott át. A tízéves tagságot oklevéllel és emlékéremmel jutalmazta.

A konferencia következő részében Görög János előadása következett, „Messziről jöttek  – Történelmi adalékok a zsámbéki németség bevándorlásához” címmel. A zsámbéki származású nyugdíjas diplomata kérdésekkel indította mondandóját: az 1700-as években ide bevándorolt németeket, vajon mi késztette hazájuk elhagyására? Miért vállalták a súlyos nélkülözéssel teli, majd negyed- vagy féléves gyaloglást és tutajozást egy a török által lepusztított és kirabolt, távoli, ismeretlen országba?

Az előadó szerint a Magyarországra történt német bevándorlást alapvetően három tényező együttesen váltotta ki: egyfelől a 17. és 18. században ismétlődő iszonyú háborús pusztítások a nyugati és déli német területeken; másfelől a késő-középkori német feudalizmus társadalmi és gazdasági viszonyai, a nyomor és az életfeltételek ellehetetlenülése; végül a háborús pusztítások után újra szaporodó népesség eltartását és a szabad mozgását akadályozó jogi-és birtokviszonyok Németországban. Ezek a körülmények iszonyú néptömegeket kényszerítettek elvándorlásra.

Hogyan jöhettek? – kérdésre a következőket válaszolta Görög János: már 1712-ben megjelentek a magyarországi toborzási hirdetmények a katolikus délnémet területeken. Úgy hívták: „Werbezettel” és általa földműveléshez értő parasztokat hívtak, földet, házhelyet, 6-10 évi adómentességet ígérve. A toborzást később a királyi birtokokra „császári telepítési biztosok” a privát birtokokra szerződtetett toborzók végezték. Ezek már szabad utazást a Dunán, termékeny földet, legelőt, lovat, tehenet és 200 Gulden ellenében kész házat helyeztek kilátásba. Sajnos az ígéreteknek fele sem teljesült. Pl. Zsámbékon az 1716. évi egyoldalú Zichy szerződés szerint csak háromévi adómentesség dukált és igás állatokat sem kaptak az érkezők – fejtette ki az előadó. A németek délkeleti irányú kivándorlása sohasem spontánul, egyenként, hanem szervezetten, a toborzásra való jelentkezés útján, a toborzók által történt. A magyar földesurak – közöttük a Zsámbéki-medencét birtokoló Zichy Péter gróf – hamar felismerték, hogy ha nincs földet művelő parasztjuk, akkor semmijük sincs. Ezért kértek császári pátenst katolikus német parasztok toborzására és betelepítésére, valamint igényelték III. Károly császár közbenjárását a német fejedelmeknél a kivándorlások engedélyezésére.

Az első magyarországi bevándorlások még nagyon ellenőrizetlenül folytak, sok volt az ide-oda vándorlás, hiányoztak az igás állatok, a németek klímát nehezen bírták. A magán birtokosok nem kértek pénzt a letelepedőktől, de a földet bérbe és nem tulajdonba adták. Az 1700-as évek első felében Ulm volt a Magyarországra kivándorlók (Ungarnfahrer) fő gyűjtőhelye, innen 18-20 m-es ulmi-tutajhajókkal („Ulmer Schachtel-ekkel) keltek útra. Napok és hetek is eltelhettek, míg a várakozók sorra kerültek a tutajoknál. Egy-egy tutaj néha 300 embert vitt. Az útiköltség Ulmtól Bécsig 1 arany és 12 krajcár volt, melyet az utasok maguk fizettek. A toborzók csak Bécstől fizették az utat. Ha a tutaj Dunán tovább jött – mint a zsámbékiaké – akkor anyagát épületfának lehetett használni. A zsámbéki tutajok Tétény környékén kötöttek ki, ahonnan a Zichy uraság fogatai hozták be az embereket és holmikat Zsámbékra.

Hogy Zsámbék és környéke hogyan nézett ki, nem tudjuk – vélte az előadó. Amit Jelli Pater „Schambek/Zsámbék” c. könyvéből tudunk, hogy 1693. évi, a török defterdár (adószedő) listájában szereplők közül a kuruc küzdelmek végére egyetlen Baranyai nevű jobbágy maradt meg. Zsámbékot keményén érintették a Budát 1686-ban felszabadító ostrom miatti hadvonulások, valamint az öregtemplom mögött álló Bottyán generális (Vak Bottyán) által parancsnokolt vár, nehéz harcok színtere volt. Jelli Pater könyvében 11 családnevet említ a megmaradtak között, így a Görög-öt (az előadó családneve – a szerk.). Zsámbékra 1711 őszén a Sváb Felföldről,Biberach környékéről indult 83 sváb család, 1712 őszén regisztráltatta magát Ulmban majd érkezett Zsámbékra. 1723 októberében, a második telepítési hullám kezdetén 59 frank és 8 sváb család jött együtt egy csoportban, majd 1724. július 12-én újabb 50 frank és 9 sváb család érkezett, majd 1725-ben további 74 bevándorlót fogadtak. A harmadik hullám németjei az 1739. évi pestis járvány áldozatainak helyére jöttek. A járványban a falu 828 lakosa halt meg.

Hogy miként éltek? – kérdésre a következőképpen reagált Görög János. A toborzók ígéretei csak kis mértékben teljesültek. Az 1725. évi birtokösszeírásból tudjuk, hogy az elsőként jöttekből megmaradt 83 háztartásnak összesítve 60 lova és 92 tehene volt. Mindegyikük csak negyed jobbágytelket, azaz kb. 6 hold földet vehetett bérbe. Nem volt elegendő igásállat, és vetőmag hiányában a parasztok alig vetettek. A családonkénti 1-2 tehén az éhenhalástól mentette meg őket, ha megmentette. Az 1725-ben regisztrált 108 újonnan jött családnak összesítve 86 lova és 104 tehene volt. Ezek közül 59 család már fél jobbágytelket, azaz kb. 12 hold földet kapott. Ezek az emberek már szerződéses szabad parasztok voltak. Zichy Péter gróf 1716-ban okiratban szabta meg a parasztokat terhelő úrbéli kötelezettségeket. Ezek később enyhültek, de a falu jóléte csak ennek 1849. évi eltörlése után kezdett javulni. A 19. század második felének gazdasági emelkedése idején alakult ki a gazdagnak mondott Zsámbék, amelytől 1946-ban búcsúztak lakói. (Az előadás teljes szövege megtekinthető a az alábbi linken:

 www.schambek.eoldal.hu/cikkek/a-svabok-betelepitese---300.-jubileum/messzirol-jottek.html

Fuchs Sandra Titanilla német nemzetiségi szakértő, a konferencia házigazdája, Zsámbék történetéről, a zsámbéki svábok betelepítéséről beszélt. Előadása előtt felhívta a jelenlévők figyelmét Johann Galina Zsámbékról írt két kötetes, több mint 600.000 adatot tartalmazó családkönyvére, valamint Jelli Pater háromkötetes „Schambek/Zsámbék” című monográfiájára, amely az országban egyedülálló módon az adatok hihetetlen tárházát tartalmazza. Ezt követően bemutatta a 300 éve Zsámbékon…/ Seit 300 Jahren in Schambek… című kiadványt, ami a zsámbéki svábok betelepítésének háromszáz éves évfordulójára jelent meg.

Előadását filmvetítés követte, mégpedig a helyi népszokásokat feldolgozó, „Bilder der Erinnerung” című kilencperces rövidfilm, melyet a Lochberg Tánccsoport fiataljai készítettek. Az alkotás az Abgedreht országos német filmversenyen 2007-ben különdíjat kapott, és a konferencián is osztatlan sikert aratott.

A tanácskozáson utolsóként Kónya Zsuzsanna, a Magyar Család-Történet Kutató Egyesület (MACSE) elnöke számolt be munkájukról. Elmondta, hogy adattárral és családfa adatbázissal rendelkeznek, anyakönyvet használnak, Molnárok adatbázisuk van, háborús emlékműveket tartanak számon, gyászjelentések valamint sírkövek adatbázisát kutatják. (Honlapjuk: www.macse.org)

A bőséges és helyi specialitásokból álló ebéd után – melyet Benedek Péter biztosított – a rendezvény délutáni programjában a résztvevők megtekintették a Szent Vendel Domborműves Népi Lakó Házat (Sváb Tájház), a Romtemplomot és ellátogattak a temetőben lévő német nemzetiségi emlékhelyre is.

 

Klotz Mária
 
 

 

dscf3404klotz.jpg

Csenger-Zalán Zsolt köszöntője. Fotó:Klotz Mária

 

gorog-janospencz.jpg

 

Dr. Görög János előadása. Fotó: dr. Pencz Kornél

 

dscf3426klotz.jpg

Fuchs Sandra előadása. Fotó:Klotz Mária

 

dscf3429klotz.jpg

Kónya Zsuzsanna előadása. Fotó:Klotz Mária

 

dscf3409klotz.jpg

A református templom teljesen megtellt. Fotó:Klotz Mária

 

dscf3425klotz.jpg

Sokan eljöttek a környék német nemzetiségi egyesületeitől is. Fotó: Klotz Mária

 

dscf3419klotz.jpg

A 10 éves tagásgot ilyen plakettel jutalmazza az egyesület. Fotó:Klotz Mária

 

klotz.jpg

Dr. Pencz Kornél az egyesület elnöke tájékoztatta a tagokat a szervezet céljairól, helyzetéről. Fotó:Klotz Mária

 

romtemplpencz.jpg

A konferencia végeztével a résztvevők megtekintették Zsámbék nevezetességeit. Köszönet a Közművelődési Intézetnek a segítségért! Fotó: Pencz Kornél

 

idegenvezetespencz.jpg

A vendégek Tafferner Antal idegenvezetését hallgatják a Romtemplomnál. Fotó: dr. Pencz Kornél

 

romi2-pencz.jpg

A Romtemplom csodás formája sokakat lenyűgözött. Fotó: dr. Pencz Kornél

 

emlekhely2pencz.jpg

A német nemzetiségi emlékhely is szerepelt a programban. Fotó:dr Pencz Kornél

 

tajhaz-pencz.jpg

 

 A közel 300 éves tájházunk mindenkit lenyűgözött. Fotó:dr. Pencz Kornél

 

vendelpencz.jpg

 

Tenci néni foagadta a vendégeket és mesélt Szent Vendel életén kívül a svábok hajdani világáról. Fotó: dr. Pencz Kornél

 

csoportkep-pencz.jpg

 

 A konferencián 50-en vettek részt az ország minden tájáról. Fotó: dr. Pencz Kornél