Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Helyszínváltozás - Karácsonyi Koncert

2009.12.17

Kedves barátaink!

Sok szeretettel várunk benneteket a Kastély Káponlája helyett a Catharineumba ( a Főiskola mögött - a volt Medicontur épületénél). Bár a koncertet a Kápolna varázsához és adottságaihoz igazítottuk, de reméljük a Catharineumban sem lesz  másabb a hangulata.

Az utánpótlás csoportunkkal sokat készültünk és nem csak a táncórák keretében, hanem gyakran jöttek fel és próbáltak a Hársfa utcában. Hétről-hétre egyre jobban ment a Zsámbéki sváb betlehemes, mely talán 200 éve ugyanezzel a szöveggel hallható. Jövőre szeretnénk a hozzá tartozó dallamot is összegyűjteni. A Herbergsuche-t ( Szálláskeresést)  csodálatos nyelvezettel és igen nehéz dallammal fogják előadni a felsős lányok. Hallhatnak majd újévi köszöntőket, mellyel a fiúk járták a házakat január 1-jén egy-két krajcár reményében és a házigazdák szívesen fogadták őket, hiszen a jókívánságok mindenki szívét melengették. Megtudhatják, hogy Lucanapkor miért kellett egy körbe leterített láncból etetni a tyúkokat és Szent Tamás napján miért taposták a lányok az ágyaikat. A Szent Este misztikuma átjárta az egész faluközösséget, ezen a napon jöttek a Christkindlsingerek vagyis a Betlehemesek. Különleges mivoltukat és küldetésüket egyedülálló viseletük is mutatta. Kezükben ott volt a Christpaam( karácsonyfa), amely lepréselt boróka volt, feldíszítve mézeskaláccsal, dióval, angyalhajjal és szentképekkel. Szenteket ábrázoló képekkel volt díszítve az angyalok s Mária ruhája is. A lányok haja csak ezen az egy napon lehetett szabadon. József viselete inkább egy osztrák katonára hajazott és püspök süveget viselt. Az eredetét ezen viselet kialakulásának mára homály fedi. De a betlehemes népi egyszerűsége, szeretettelisége és gyermekek által előadott varázsa a mai napig képes bárkit megérinteni.

Kép

 

Minden téli sváb szokáshoz tartozik egy-egy sváb mondóka, melyet nehézségek árán, de megtanultak a gyerekek. ( az én nagy örömömre). Régen, mikor a szüleim sokat dolgoztak én az iskolából hazafelé betértem a nagymamámékhoz egy finom ebédre és ott a sistergő kályha mellett hallgattam a dédnagymamámat, hogy mikor vágtak mandulaágat, miért tette búzát egy tálba és mit csináltak az augusztus 15 óta szárított gyógynövényekkel Szenteste.. Egyre világosabbá vált, hogy milyen természetes módon tartották meg a germán hiedelemvilágot, annak ellenére, hogy mélyen vallásosak voltak és szeretettel félték az Istent. Mindez eltűnik, ha nem gondoskodunk fennmaradásáról. És a világ szegényebb lesz még egy csodával. Hát tegyünk ellene. Nem feladatunk, nem kötelességünk, hanem ez a lekiismeretünk dolga. Hogy szeretjük-e annyira őseinket, hálásak vagyunk-e nekik annyira, hogy ezeknek a gyönyörű hagyományoknak életre nevelő mivoltában adózzunk nagyszüleink, dédszüleink, hazateremtő őseink emlékének.
Gyermekkorom meghatározó napjai voltak ezek. Valahogy elidegeníthetetlen lett tőlem ez a hagyományvilág. És később, ahogy felnőttem egyre több összefüggésre jöttem rá, egyre több örömet okozott ahogy láttam a magyar és sváb hagyományok hasonlóságát, amely a többszázéves békés együttélést és egymástól tanulást mutatta számomra

Apró dolgok ezek...de mégis óriásiak, melyek tartalommal töltik el néha már-már gépies életünket. Gondoljanak, gondoljatok mindig erre az idézetre, ha a hagyományokról beszélnek:

"A tradíció nem a hamu megőrzését, hanem a láng fenntartását jelenti!"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.