Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zsámbéki kálvária története

2012.03.28

A böjti idő szerves részét képezi a keresztény hívőknél a keresztútjárás, melyhez hozzátartoznak a települések határában felállított kálváriák. Ennek kapcsán ismerkedjünk meg a zsámbéki kálvária történetével, melyet az ország egyik legszebb fekvésű klasszicista kálváriájaként tartottak számon, egészen a Kálvária domb felparcellázásáig.

many-husvet-304.jpgLétezik egy 1720 körüli kiadási feljegyzés melyszerint már ebben a korai időszakban is állt Zsámbék területén kívül, a Csillagerdő környékén egy kálvária, mely a barokk korban elengedhetetlen része volt a vidéki vallási életnek. Az öt alakot és a keresztet Anton Leidenfrost, pozsonyi szobrász készítette fából. Az akkori kálvária még híján volt a 14 stációnak. 1770 környékén Kummer plébános úgy döntött, hogy áthelyezi a Romtemplom környékére, mivel a Csillagerdő egyre nehezebben volt megközelíthető a nép számára és a szombatonként vezetett keresztút sok akadályba ütközött. Az újonnan felállított szoborkompozícióhoz és keresztekhez szintén nem tartoztak stációk. Ettől függetlenül 1817-ben még mind a két kálvária párhuzamosan létezett a zsámbékiak gondoskodásának köszönhetően.

Minekutána azonban a korhadt fakeresztet 1840-ben már nem lehetett megmenteni Dobrotkay plébánosmany-husvet-280.jpg Barkóczy püspök engedélyét kérte egy új Kálvária létrehozására, hogy a hívek áhítatukat gyakorolni tudják. A község a kamarával közös döntésében a Csillagerdő melletti legelő területét jelölte ki erre a célra.

1841-ben Nyirák plébános az 1802-ben a templom elé felállított vörös márvány keresztet vitette fel a dombra, a két lator keresztjét az addig a  Romtemplom mellett felállított fakeresztek alkották. A ma is látható kálváriánkat 1843. március 19-én szentelték fel. Létrehoztak egy alapítványt is az állagmegőrzésre, melynek összege 31 gulden volt. 1864-ben Szecsey József kőre cseréltette a fakereszteket, ekkor vésték a középső kereszt talapzatába az 1864-es évszámot is és valószínű ekkor került fel a következő német nyelvű felirat is: O, ihr alle die ihr vorübergehet, sehet ob ein Schmerz so groß sei, wie meine Schmerzen. 1880-ban egy heves vihar megrongálta és ledöntötte a márványkeresztet. Huszár Károly 66 gulden összegért egy újat állíttatott a helyére, mely a mai napig őrködik a 14 stáció felett.  1899-re a stációk képei a felismerhetetlenségig tönkrementek. Gózony Gyula plébános ekkor Johann Jelli személyében egy nagylelkű adományozóra talált, aki Budapesten készítette el az új képeket, melyeket még abban az évben fel is szenteltek. 1931-ben még egyszer rendbe hozták őket, majd a kitelepítés után elhagyatottá vált kálvária állaga lassan romlani kezdett. A 3. és a 14. stációk teljesen elpusztultak, a képek mindegyik fülkéből eltűntek, a terület lassan körbeépült. Ettől függetlenül a mai napig gyönyörű kilátás tárul azok szeme elé, akik egy kirándulás keretében fellátogatnak a zsámbéki köznyelvben is kálváriaként emlegetett területre, melynek vörösmárvány keresztje mai napig hirdeti, hogy íme az „Isten báránya, ki elveszi e világ bűneit”.

 

many-husvet-303.jpg

 

Harmatszedés 2009-ben

 

 

many-husvet-306.jpg

 

 Harmatszedés 2009

 

ostertau-035.jpg

 Harmatszedés 2008

 

 

 

ostertau-069.jpg

Harmatszedés és gyertyagyújtás 2008

 

 

 

ostern-093.jpg

2010

 

 

 

ostern-078.jpg

2010

 

 

 

harmatszedes.jpg

Harmatszedés 2011-ben

 

 

many-husvet-288.jpg

Hajnali menet a Kálváriára Húsvét reggelén

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete 2010 Húsvét-Ostern

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.